|
Csíksomlyói zarándoklat
2009.07.24. 13:22
"Boldog asszony édes, hozzád esd ma néped: veszni indult lelkét, hogy te mentenéd meg, Édes Szűzanyánk!" - Ennek a csodálatos Mária-ének üzenetével a szívemben indultam el 2009. május 28-án a csíksomlyói zarándoklatra. Az Újfehértói Görög Katolikus Egyház által szervezett csoporttal indultunk a nagy útnak. 
A férjem és én már régóta vágytunk arra, hogy eljussunk a pünkösdi búcsúra. Isten meghallgatott minket és megsegített, így tudtunk együtt imádkozni több százezer magyar testvérünkkel. Folyamatosan eső kísérte az utunkat, de még így is jó volt rácsodálkozni Erdély szépségére. A tájat szemlélve szomorúság szorongatta a szívem, mert fájt a tudat, hogy régen ez mind magyar föld volt, de megosztották hazámat és nekünk csak a töredéke maradt. Igen ez fájt, de a mostani megosztottság még inkább elkeserít. Nem kellenek ahhoz országhatárok, hogy testvér a testvértől elszakadjon. Ezért volt most nekem fontos eljutni a csíksomlyói Szűzanyához, hogy imádkozzak a családom, a cursillós közösségem, az egyházam a nemzetem egységéért. Kértem Szűz Mária közbenjárását, hogy ne szűnjünk meg szeretni egymást, hiszen az Isten egyszülött fiát adta értünk és cserébe „csak” szeretetet vár tőlünk. A Szűzanya igent mondott minden áldozatra amit Isten kért tőle, pedig egyik sem volt könnyen vállalható, de ő példát mutatott nekünk szelídségből, alázatból, szeretetből. Ezt a példát kellene nekünk követni. Sajnos gyarló emberek vagyunk, ezért nem mindig sikerül.
Erdélyben láttam csodát, nem is egyet. Gyergyószentmiklóson könnyezett a Szűzanya egy ikonon. Csíksomlyón az égből hullott sűrű könnye ránk. Mindannyian bőrig áztunk, és egy társam megjegyezte, hogy „így mossa le a Szűzanya bűneinket”.
Tanultam is nagyon sokat az Érsek atya prédikációjából. Megerősödött a hitem, mert éreztem Isten gondviselését és szeretetét. Láthattam azt a csodát is, hogy ennyi ember elindult ugyan oda, ugyan azért. Nem pénzért és hatalomért, hanem valami egészen másért. Megerősödött a remény a szívemben, látva Szatmárnémetiben a felújított templomot és hallgatva az ottani paróchust, lám mire képes az ember, ha Istennel van szövetségben. Végül megerősödtem szeretetben, mert a hegyen a szentmisén a prédikációban elhangzott egy kérés, hogy a „Miatyánk” alatt fogjuk meg a mellettünk állók kezét, és úgy imádkozzunk. Én megfogtam társaim kezét, és éreztem hogy árad a szeretet közöttünk. Könnybe lábadt szemmel, repeső szívvel pásztáztam a tömeget. Amikor magamhoz vehettem Krisztus testét, tökéletes volt a boldogságom. Már nincs a szívemben félelem, fájdalom, gond, csak hit, remény és szeretet. Mintha az égi édesanyám átölelt, megsimogatott és megvigasztalt volna. Ez most olyan jó, vigyázni kellene rá, hogy még sokáig így maradjon. Hoztam haza még áldást is, mert megáldottak a papok, azok a koldusok akiknek alamizsnát adtam, és Böjte Csaba árvái, akiktől imafüzeteket vásároltam.
Hálás vagyok Istennek, hogy hívott erre az útra, és hálás vagyok Kocsis atyának, mert segített eljutni, hiszen ő szervezte ezt a négy napot, ami csodálatos volt.
De colores! Koncsosné Gönczi Ildikó
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
