EMLÉKZARÁNDOKLAT

  2010.02.15. 08:13

 

Egy évvel ezelőtt, 2009. február 07-én a csoda átvonult városunkon. Akkor történt, hogy a máriapócsi Kegykép, a Könnyező Szűz Anya Máriapócsról Hajdúdorogra menet megpihent templomunkban is. Ennek a csodálatos napnak az emlékére elhatároztuk, hogy minden évben elzarándokolunk Máriapócsra, hálát adni a Szűz Anyának a jóságáért, segítő közbenjárásáért. Egy maroknyi, de nagyon lelkes kis csapat kelt útra február 6-án, szombat reggel templomunktól az autóbuszos emlékzarándoklatra. Utunk először Hajdúdorogra vezetett, ahol Kocsis Fülöp püspök atyánk megáldotta a zarándokokat,s az első állomásnál, a Hajdúdorogi határnál vezette az Akatisztosz kezdő imádságát. Aztán elköszönt tőlünk, sűrű teendői miatt csak lélekben tudott velünk tartani. A következő megálló az újfehértói görög katolikus templom volt, ahol Dalanics Zoltán parókus vezette az imádságot. Utunkat tovább folytatva az Érpatak- Zsindelyes Mária-képnél Munkácsi János parókus szólt a zarándokokhoz. Kállósemjénben tovább bővült a zarándokok csoportja, hiszen a templomban folytatott imádság, s Kocsis Antal beszéde után csatlakoztak hozzánk a semjéni hívek is egy busszal. Így mire Pócspetri határába értünk, már több mint százan énekeltük az Akatisztosz záró imáját Kocsis Imre vezetésével. Útközben az autóbuszon végig Mária- énekeket énekeltünk fáradhatatlanul és nagyon lelkesen. Máriapócsra érve a Kegykép oltáránál a három parókus által közösen végzett misében adtunk hálát az elmúlt év eredményeiért, s kértük a Szűz Anya további segítségét, közbenjárását érettünk Szent Fiánál. Lehetőség volt szentgyónást végezni, szentáldozáshoz járulni, s értetkőzni. A végén pedig forró teát és forralt bort kaptunk kedves meglepetésül a máriapócsi kegykép igazgató szíves invitálására.

Ezt a napot ismételten csodaként éltük meg. Lehet mondani ezt az időjárásra is. Ha nem is volt olyan szép napos, tavaszi, meleg idő, mint egy évvel ezelőtt, azért igazán nem panaszkodhattunk. Nem volt hideg, nem esett a hó, sem az ónos eső. Ragyogóan sütött végig a nap, mintha a Szűz Anya mosolya, ragyogása kísért volna végig bennünket. Testi fájdalmainkat egyáltalán nem éreztük, lelkünk, szívünk örömmel volt tele, s mérhetetlen nagy hálával.

Reggel Püspök Atya feltette a kérdést: Vajon volt-e és milyen hatással volt egyházközségünkre a Szűz Anya múlt évi látogatása?

Nos, erre a kérdésre egyértelműen pozitív választ adhatunk. Hála Istennek, az egyházközségünkben nagyon sok szép dolog történt az elmúlt évben! Látványosan jelen van egy segítőkész, összefogásra képes egyházközség. Ennek tanúbizonysága volt kétszer is, amikor fogadtuk templomunkban a csodatévő Kegyképet. Egy évvel a görög katolikus óvoda beindulása után csaknem 60 év után újra indult a görög katolikus iskola igen szép tanulói létszámmal, ahol azóta is folyamatosan érezzük a Szentlélek jelenlétét az Istenszülő Oltalma alatt. Nem is olyan régen nagyon szép ünnepünk volt, amikor parókus atya első szülött fiát pappá szentelte Püspök Atya. A templom külső felújítása is elkezdődött. A hívek és a jószívű adakozók anyagi támogatásával megújult a templomtorony és tető, toronyóránk van, s szeretnénk továbbra is szépíteni templomunkat anyagi lehetőségeink szerint. Nagy érdeklődés mellett jól sikerült a baráti, családi farsangi társas összejövetelünk is. Így volt miért hálát adnunk a Szűz Anyának, s még saját dolgainkat, személyes ügyeinket nem is említettem.

Amikor késő délután megérkeztünk újra templomunkhoz, valamennyiünk arcán tükröződött a lelki békesség, nyugalom, öröm. Feltöltődve, lélekben megerősödve kezdjük a Nagyböjtöt, készülve legnagyobb ünnepünkre, a Húsvétra, s folytatjuk tovább az egyházközségünkben megkezdett munkát. Reméljük, hogy jövőre sokkal többen leszünk az évfordulós zarándoklatunkon, s nagyon sokan fogjuk együtt énekelni: „Üdvözlégy, Istennek Szeplőtelen Jegyese!”

 

                                                                                              Pallai Ágnes